Méla blogja

Minden ami eszembe jut.

Személyes naplóm!

Nyílvánosság kizárása nélkül adom közre írásaimat!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Ember voltam(vagyok)

2018 július 19, csütörtök

Voltam valaha egy Ember, aki megszületett, Óvodába, Iskolába járt, tanult, majd dolgozott. Családot alapított, gyermeket nevelt. Erején felül teljesített, hogy családjának előteremtse a mindennapit. Aztán évek múltán jött a megváltozhatatlan! Betegség döntötte le, ami gyógyíthatatlan. Egyszerre vége lett mindennek. Tehetetlenség, düh, elkeseredettség kerítette hatalmába, úgy érezte, minden hiába való volt. Félbehagyva a munkáját, összeomlani érezte a maga és családja életét. Minden nap más gondolatok gyötörték, gondok redőzték homlokát. Hogyan tovább? Gyógyulás egy olyan betegségből, amiből nem lehet? Mi lesz a családdal?! Gyerekek még nem indultak el az életben, segítségre szorulnak, de kitől!? Tehetetlenség érzése kergeti depresszióba! Nem alszik éjszaka, de nem a fájdalomtól, hanem a tehetetlenség és a megoldatlan problémák gondolataitól. Még van miből eltartani Őket, még nem fenyeget az „adósok börtöne”,

de nem jut előbbre, úgy mint régen. Kimozdulni sincs kedve, csak vizsgálatokra és kezelésekre jár. Barátai ritkán keresik, talán elfelejtették? Nem jár már nyaralni, nem megy kirándulni a családdal, mert már arra sem képes! Otthoni munkákat sem tudja már elvégezni, mert a teste nem engedelmeskedik! Csak van! Internetes közösségek nem érdeklik, ismeretlen emberek nem fognak segíteni! Segítség kellene, de kevés érkezik! Családja megérti, támogatja, de Ők nem tudják azt előteremteni, amit Ő előteremtett valaha! Mintha nem is létezne! Szomorú, de igaz, hogy betegként másképp látni a világot! Kérdéseket ismételget magában, de választ senki nem ad rá! Változásra vár, ami egyelőre nem akar jönni! Sosem volt hívő, vagy templomba járó ember, de mostanában többször előfordul, hogy imádkozik. Biztosan nem jól, de nem nagyon emlékszik már a nagyanyja imáira! Mindegy is, hiszen Isten mindenkit meghallgat, bárhogyan is adjuk elő! Baráti társaságokkal élte annak idején az életét, már Tőlük is csak egy telefonra futja néha! Nem maradt egyedül, van családja, ami fontosabb számára, de néha jó lenne a régi időkről beszélgetni! Egyformán telnek a napjai, nem úgy, mint valaha! Voltak focimeccsek, kirándulások, kártyapartik, piknikek, de már nincs! Ránézésre nem is látszik betegnek, de belül!!!! Sosem tudta volna elképzelni azt ami most történik Vele, de nem lázad, nem háborog, beletörődik sorsába. Csak az a fránya unalom! Bizakodik, mert családja biztatja és erősíti, de tudja, hogy nincs visszaút. Nem panaszkodik, csak belülről őrlődik. Szeretne még egyszer teljes életet élni és nem magyarázkodni, hogy miért beteg, mi a baj, mikor „olyan jól nézel ki”! Majd egyszer! Talán!

 

Váltsunk

2018 június 24, vasárnap

Előre le szeretném szögezni, hogy teljes mértékben egyetértek azokkal a bejegyzésekkel, melyek a választási csalásokról, jelenlegi kormányzó párt visszaéléseiről, korrupcióról és hirtelen meggazdagodott emberekről szól, de...

Úgy gondolom, akik megszavazták ezeket a most vezetőket, azokat nem igazán érdekli amit itt bejegyzésként elkövetünk nap, mint nap. Primitív gondolkodású aluliskolázott emberek ezreivel nyertek(csaltak) a választásokon, amit mindenki tud, mindenki leírt, de semmi nem történik! Teljesen mindegy, mit írunk, mindent le kell nyelnünk még négy évig. Vagy nem? Elhiszem, de mondjon már valaki valami tutit, mert ezek a Facebook bejegyzések már elcsépeltek és úgy látom nem is érik el a céljukat. Vagy valami más a cél ezekkel a bejegyzésekkel?! Azt gondolom sokan tisztában vannak a jelenlegi helyzettel és mint a választások előtt mondtam, szétdarabolni egy országot, megosztani egy társadalmat, az mindig a diktátorízműs malmára hajtja a vizet! Ezt akarjuk? Nem hiszem! Milliószor leírták a visszaéléseket, csalásokat, lopásokat, offshore cégbe mentett vagyonokat és gázszerelő meg a társai meggazdagodásának történetét, de senki nem tett még semmit. Én sem! Nem is tudom mit kellene, illetve tudnám, de ahhoz Én és még sokan mások is, kicsik vagyunk! Abban bízom, hogy a sok kicsi párt aki jelenleg ellenzéknek nevezi magát, összefog és egy ellenzékként lép fel a jelenlegi elnyomó kormánnyal szemben. Addig kell mindezt meglépni, míg nem a nyugdíjasok, nyomorékok, kilakoltatott hajléktalanok és bűnözők országává nem válik szeretett Hazánk! Szeretném megérni, hogy gyermekeim biztonságban éljenek, a nők ne rettegve sétáljanak gyermekeikkel az utcán, fiataljaink ne a drogok és az alkohol mámorában felejtsék el a nyomorukat és ne hulljanak szét családok a kormány asszisztálásával. Legyen mindenkinek létbiztonsága és ha ezért tenni kell valamit, ha ehhez tud valaki egy megoldást, ami támogatható, azt teljes mellszélességgel támogatom, támogassuk, de ne a bejegyzések írásával tegyünk érte, mert azzal nem érünk el semmit!

 

Fogadjuk el négy évre

2018 május 8, kedd

2018 április 8.-a a választás napja Magyarországon. Született egy eredmény, ahogy született. Azóta majd’ minden nap százezrek, tízezrek, ezrek, majd százak tüntettek az ország több pontján, mert „nem volt tiszta a választás” mondták és így fejezték ki a nem tetszésüket, majd felszólalók sokasága mondta, hogy” így el tudjuk zavarni a kormányt” Közben eltelt egy egész hónap, eljött a parlament megalakulásának napja. Többen kimentek tüntetni az Országház elé, demonstráltak, mert úgy gondolták, így le lehet váltani a most megalakulóban lévő kormányt, el lehet zavarni a többséggel választott pártot és lehet ismét demokratikus választásokat tartani. Ezzel szemben megalakult az új Parlament és kétharmados többséggel ültek be a vezető pártok képviselői a helyükre. Hamarosan kormányalakítás is lesz, amely törvényesen alakul. Most felteszem a kérdést: mire volt jó ez a 30 napon át tartó gyülekezés, demonstráció? Melyik pártnak volt elképzelése a kormányváltásról és elképzelés a tüntetések kimeneteléről? Miért is kellett mindezt végig csinálni, ha semmi nem történt? Miért is nem a Népet támogatják a Vezetők, a Rendőrség és a Katonaság? Melyik képviselő nem vette át a mandátumát, mondván: „Én nem akarok részt venni olyanban, amivel nem értek egyet!” Tehát Nekem az a privát véleményem, hogyha már megválasztottunk egy pártot mindegy, (egyáltalán nem mindegy, de fogadjuk el a végeredményt!) hogy miképp, akkor már tegye mindenki a dolgát. Fogadjuk el, hogy így kell eltelni a következő 4 évnek és tegyük a dolgunkat, remélve, hogy a kormány is ezt és Értünk teszi, de ha nem tetszik, ami az elkövetkező négy évben történik, le lehessen váltani az országnak kárt okozó és nem a Nép akarata szerint tevékenykedő kormányt! Ez legyen most a jövő munkája és egy olyan ellenzék kiépítése, aki képes is lesz adott esetben váltani és demokratikusan vezetni Országunkat! Tegyünk magunkért, talán lesz értelme a munkánknak!

Anyák napja

2018 május 6, vasárnap

Anyák napján megemlékezni azokról, akik megszültek, felneveltek és embert faragtak Belőled, nem csak kötelesség, hanem gesztus is. Családot összetartó erő, mely képes hegyeket megmozgatni távolságokat megszüntetni és megérezni olyat, mit mások el sem tudnak képzelni! Hiánya nagyon tud fájni, talán az egyik legnagyobb hiányérzet, ha elveszítjük Őt! Támogatni, istápolni és szeretni minden embernek kötelessége, de most olyanokról írnék, akik nem kapják meg azt a megbecsülést és megemlékezést, ami nekik járna és elvárható lenne! Látom a minden napokban olyan édesanyák szemét, melyek vágyakozva tekintenek a semmibe és várják, hogy általa világra hozott utódaik vessenek rá egy pillantást. Mindennapi gondolataiban Ők járnak a fejében és nem telik el úgy nap, hogy ne foglalná Őket imába még akkor is, ha évek telnek el úgy, hogy bármelyik gyermeke is rányitná az ajtót. Ők azok, akik anyák napját csak onnan tudják, hogy mondják a TV-ben vagy a szomszéd gyerekek, jobb esetben egy idegentől kap egy csokor virágot és pár jó szót, mondván „Ennek az Édesanyának senki nem emlékezik meg az Anyák napjáról” Igen! Elfelejtik azt, aki világra hozta Őket és hivatkoznak sok mindenre, ha megkérdezi valaki, miért nem köszöntötted fel Édesanyádat! Erre nincs hivatkozás. Ő sem hivatkozott másra, mikor a világrajövetel ideje volt. Nem várt, ha beteg voltál, vagy segítség kellett. Gondoljunk vissza az elmúlt életünkre, mennyi segítséget és támogatást kaptunk, mert Ő tudja, mint minden Édesanya, hogy Neki ez a feladata és nem hivatkozhat semmire, ha a gyerekéről van szó! Mi sem feledkezhetünk meg Róluk, még akkor sem, ha a világ másik sarkába sodort is az élet! Mai világban már nem hivatkozhatunk távolságra, hisz közel hoz minket a technika, de ehhez is az ember kell. Tegyünk azért, hogy ne lássunk szomorú szemeket! Ha olyan Édesanyára kellene emlékezni, aki már nincs Velünk, akkor is emlékezzünk, mert tudnunk kell, hogy Ő akkor is értünk tette a dolgát, míg élt! Én személy szerint minden hónapban Anyák napját tartok, gyertyát gyújtok, úgy emlékezem, mert ami az életben ért, amire jutottam, azt mind neki köszönhetem. Gyermekeim sosem ismerték személyesen a nagyanyjukat, de minden családi ünnepen emlegetik, hogy a nagyi, hogy örülne, ha itt lenne! Igen tudják, hogy az anyjuk sem és Ők sem lennének, ha az Anyák nem lennének, ezért emlékeznek Rá és emlegetik Őt szeretettel! Tegyünk azért, hogy az Anyák napja ne csak egy kötelezően megünnepelt nap legyen érzelmek nélkül, hanem igenis tegyük olyanná az ünneplést, amivel a semmibe meredő szomorú szemek csillogóvá és örömtelivé válnak!

Gyermekek nevelése, jövőnk záloga

2018 április 20, péntek

Mit tettek? Miről tehetnek? Megérdemlik a boldog életet? Meg ám! Családok éve van és mégsem figyelünk a családokra eleget. Számtalan gyermek él utcákon, tereken! Családok hullanak szét, virágzik a megélhetési „gyerekgyártás”! Elhagyott, elhanyagolt gyermekek segítői kevés megbecsülést kapnak! Családok százai nélkülöznek, mert ilyen lett az élet ma Magyarországon és nem találunk segítőket, akik felkarolnák, felnevelnék az ilyen családba született gyermekeket! Hiába dolgozunk ezerrel azon, hogy legyen több Nevelőszülő és képzett szakemberek neveljék fel ezeket a gyermekeket! Társadalmi megítélés sokszor visszatartja azokat is, akik hajlandók lennének mások gyermekeit sajátjukként nevelni a családjukban! Anyagi elismertségről most nem beszélek, mert az szót sem érdemel! Olyannyira üres frázis, amit takar a Családok éve elnevezés, hogy már, aki meghallja, csak legyint! Kérek minden jóérzésű embert, családot, hogy jöjjön közénk és Nevelőszülőként segítse munkánkat! Vállalja fel ezeknek a gyerekeknek a nevelését, vér szerinti családba visszagondozásáig, vagy a sorsa jobbrafordulásáig, esetenként felnőtté válásig! Anyagi és erkölcsi megbecsülés kevés, de kompenzálja a csillogó gyerekszem a belőlük áradó szeretet és a hála! Tudat, hogy meg tudtunk menteni pár gyermeket a nyomorúságos élettől a bűnözővé válástól és tudtunk pár hasznos embert adni a társadalomnak! Várunk mindenkit, aki segíteni akar és tud, jelentkezzen Nevelőszülőnek! Cserébe tudunk biztosítani egy nagyon jól megszervezett hálózatot, ahol hozzáértő Nevelőszülők és háttértámogató szakemberek segítik a munkát és biztosítják a munka végzéséhez szükséges feltételeket! Rendszeres képzésekkel, folyamatos kapcsolattartással, családlátogatással segítik a Nevelőszülőket. Több fórumon lehet kérdezni, segítséget és tanácsot kérni! Tegyünk a jövőnkért felnőttként!

Hajléktalanság

2018 április 13, péntek

Napokban beszélgettem emberekkel, aki azzal töltik szabadidejüket, hogy hajléktalan gyermekeket istápolnak! Kivétel nélkül mindegyik azt mondta, hogy nem győzik a munkát. Ezekből a gyerekekből nagy valószínűséggel bűnöző lesz, mert nincs előttük más életkép. Akin tudnak, segítenek étellel, ruházattal, de ez édes kevés. Ezek a gyerekek nem tudnak játszani, rendesen kommunikálni sem. Trágár beszédjük utánozza a felnőtteket, akik gyakran kihasználják helyzetüket. Bevonják bűncselekményekbe, mondván, ők nem büntethetők, szüleik nem ismertek! Intézetekbe nem lehet kényszeríteni Őket, mert az első adandó alkalommal odébbállnak! Napi betevőjükért keményen kell küzdeniük! Fedél nincs a fejük felett és a család fogalma számukra ismeretlen! Sokukról a szociális rendszernek tudomása sincs! Akik felkutatják Őket és néha segítik, másnap már nem találják a fellelés helyszínén Őket! Több alkalommal bandákba verődve csatangolnak, némi élelem vagy pénz reményében követnek el kisebb-nagyobb cselekményeket! Az emberek többsége viszolyog Tőlük, ha találkoznak és nagyon kevés érez irántuk szánalmat, segíteni meg még annyi sem akar! Mindezek megdöbbentőek számomra és arra a kérdésemre, hogy mit lehetne tenni? Azt felelték, hogy több Nevelőcsalád kellene és olyan emberek akik ezeket a gyerekeket begyűjtenék és családoknál elhelyeznék, mert csak a hajléktalanok és a bűnözők számát szaporítják! Természetesen Nevelőszülő, vagy Nevelőcsalád csak akkor lesz több, ha belátja a Vezetés, hogy többet kell áldozni Rájuk és megbecsülés kell övezze Őket, nem a sanyargatás és a fenyegetés! Ezért nem vállalja senki ezt a tevékenységet, mert mindenhol csak a megalázottság és a hozzá nem értő szakmai háttér dominál! Amióta tudomásomra jutottak ezek a dolgok, azóta gondolkodom, hogy mit lehetne tenni, de semmi okosság nem jutott eszembe! Biztosan lenne megoldás és szerintem hamarosan tudni is fogom! Amit viszont feleslegesnek tartok ebben a rendszerben, azt mindenképpen meg fogom említeni, ha tárgyalóképes lesz a szakszervezet!

Választás után

2018 április 9, hétfő

Nem belenyugodni, csak beletörődni kell, hogy a többség ezt akarta! Vagy nem4 Mindegy is már, hiszen meg van a győztes és a 2/3 is. Most más dolgunk nincs, mint azon gondolkodni, hogy miként fogjuk túlélni az elkövetkező éveket. honnan tudunk olyan erős ellenzéket létrehozni, aki fel tudja és meri is vállalni az emberek többségének akaratát. Most nincs más akarat csak, ami tegnap történt. Lehet csalást kiáltani, de bizonyítani? Ha meg nem volt csalás, akkor ne keressünk okokat, mert nem látom értelmét. Törődjünk bele és készüljünk az elkövetkező választásokra. Hosszú ez a négy év, de egyszer minden rossznak vége kell legyen! Lehet Én már nem érem meg a változást, de bizakodó vagyok! Nem harcolok, mert nem vagyok a magyar ember ellensége, akik most megválasztották ismét a FIDESZ-t. Nem pocskondiázok, mert nem alacsonyodok le az Ő szintjükre. Nem félemlítek senkit, mert az is az Ő stílusuk. Kivárok és csendben teszem a dolgomat, mint minden más törvénytisztelő ember, még ha nem is értek az intézkedésekkel egyet. Várom a lehetőséget az elszámoltatásra és bízom abban, hogy akinek majd lesz módja elszámoltatni, az jól fog dönteni és azoknak fogja visszaadni a jogos jussát, akiktől most elvették! Megmentették az országot, mert nem engedik be a migránsokat, ezt elismerem. Azt viszont nem, hogy agymosást végeztek több millió állampolgárnál. Talán a most következő változások felnyitják a félreinformált emberek szemeit és rájönnek, hogy miként kellett volna szavazniuk. Ne politizáljunk, dolgozzunk! El fog jönni a Mi időnk! Türelem és egyetértés legyen a jelszó!

Választunk

2018 április 8, vasárnap

Mindegy? Nem! Nem mindegy, ki hogy gondolkodik, miként ítél és mit gondol másokról! Változás? Nem biztos, hogy jót hoz. Állandóság? Nem Nekünk való! Uralkodás? Miért és ki teheti meg? Lenézés! Kinek van hozzá joga? Választunk, mert van miből választani! Van miből? Vagy csak úgy gondoljuk, hogy ennek és itt vége kell legyen, még ha nincs is másik. Egyetértek! Utána mi lesz? mit válasszunk? Miért válasszunk? Változásért? Mi garantálja? Jobb életért? Ki garantálja? Választottunk már sokszor változásért vagy jobb élet reményében, de még mindig nem jött el! Legalábbis nem mindenkinek! Válasszunk, mert jogunk van hozzá! Válasszunk, mert változást akarunk. Válasszunk, mert így Mi is beleszólhatunk a jövőnkbe! Biztos, hogy jobb lesz a jövő? Biztos, hogy azok nyernek, akik úgy gondolkodnak, mint Én, Ha nem Mi nyerünk, akkor mit választottunk? Ellenzéket? Kell nekünk ellenzék? Olyan, aki értünk tenne valamit, de kisebbségben nehezen teheti meg?! Igen! Kell, mert, ha nincs ellenzék, akkor azt csinálnak Velünk, amit akarnak! Hogy így is? Nem hiszem. Az elmúlt pár évben másképp alakultak a dolgok, mint sokan képzelték, de azt is Mi akartuk, hiszen Mi juttattuk hatalomra azokat, akik mindezt véghez vitték. Választottunk akkor is és választunk most is. Válasszunk! Választhatunk mert reménykedünk és választunk, mert elegünk van! Választunk, mert a Jövő múlhat rajta! Választunk, mert más jövőt akarunk! Választunk, mert jövőnket most olyan kézbe szeretnénk tenni, aki értünk munkálkodik és értünk él. Jól választunk? Nem tudom, de választunk! Valóban nem sok a lehetőség, de választunk! Választunk, mert nem mindegy!

Nevelőszülő

2018 április 5, csütörtök

Ezt a történetet egy hölgy mesélte el, aki éppen a sorban állt egy bevásárlóközpontban, miközben előtte egy láthatóan szegény anyuka az 5 gyerekével, míg mögötte egy divatosan öltözött, gazdag házaspár.

A hölgy meghallotta a mögötte hangosan beszélő párt, amint az anyukát kritizálta. Addig fel sem tűnt neki, hogy az anyuka gyerekei nyilvánvalóan más-más apától valók, amíg erre fel nem hívták a figyelmét:

„Szerinted hány apukát evett már meg, hogy kapjon támogatást? Még rendesen felöltöztetni sem tudja azokat a gyerekeket. Csak várj, mindjárt előkapja az ételjegyeket is, amiket nekünk kell fizetni, hogy őt eltartsa a rendszer…”

Ekkor a hölgy látta, ahogy a nő különválasztja az olcsó ruhadarabokat az élelmiszerektől. Alaposabban is megnézte a gyerekeket. Kettőnek ugyan olyan hajszíne volt, mint a nőnek. Valóban elővette a jegyeket, és azzal próbált fizetni az élelemért, de nem tudta hogyan kell használni a jegyeket és befejezni a tranzakciót az önkiszolgáló gépen.

„Na, így megy el az adónk." - hallotta a háta mögül.

Ekkor a hölgy odalépett a kínlódó anyához:

„Örökbe fogadta a gyerekeket? Nekem 9 van, higgye el, megértem.”

„Nevelőanya vagyok." – jött a válasz. „3 napja érkeztek. Ételt adtak nekünk, de a gyerekeknek ruhákra volt szükségük és még nem érkezett meg a pénz. Még új nekem az egész, ezt a gépet meg a jegyeket sem használtam még.

„Gyönyörű gyerekek, örülök, hogy van családjuk!” – mondta a hölgy, majd megmutatta a nőnek, hogyan kell használni a gépet.

Ezután az anyuka mindegyik gyerekre ráadta az új kabátjukat, majd elmentek.

A hölgy ekkor hátrafordult a gazdag párhoz, és kimondta, amit már nem tudott magában tartani:

„A gyerekek? Elvesztették a jogot, hogy a szüleikkel éljenek napokkal korábban és nincs senkijük, csak ez a nő! A ruháik? Valószínűleg az egyetlen ruhájuk, amijük van és ebben kellett elhagyniuk az otthonukat. Az a nő? Befogadott 3 gyereket a sajátjai mellé, ahol biztonságban élhetnek, nem kell fázniuk és éhezniük. Az ételjegyek? Két gyereket nevel, és még elvállalt másik hármat mégis miből fizesse ki? Nincs elég olyan ember, mint ő! És még ha az összes gyerek az övé lenne és „elfogyasztott” volna több apukát is, azok a gyerekek akkor sem érdemelnék meg, hogy fázzanak vagy éhezzenek szerintem!”

 

Nevelőszülő

2018 április 5, csütörtök

Ezt a történetet egy hölgy mesélte el, aki éppen a sorban állt egy bevásárlóközpontban, miközben előtte egy láthatóan szegény anyuka az 5 gyerekével, míg mögötte egy divatosan öltözött, gazdag házaspár.

A hölgy meghallotta a mögötte hangosan beszélő párt, amint az anyukát kritizálta. Addig fel sem tűnt neki, hogy az anyuka gyerekei nyilvánvalóan más-más apától valók, amíg erre fel nem hívták a figyelmét:

„Szerinted hány apukát evett már meg, hogy kapjon támogatást? Még rendesen felöltöztetni sem tudja azokat a gyerekeket. Csak várj, mindjárt előkapja az ételjegyeket is, amiket nekünk kell fizetni, hogy őt eltartsa a rendszer…”

Ekkor a hölgy látta, ahogy a nő különválasztja az olcsó ruhadarabokat az élelmiszerektől. Alaposabban is megnézte a gyerekeket. Kettőnek ugyan olyan hajszíne volt, mint a nőnek. Valóban elővette a jegyeket, és azzal próbált fizetni az élelemért, de nem tudta hogyan kell használni a jegyeket és befejezni a tranzakciót az önkiszolgáló gépen.

„Na, így megy el az adónk." - hallotta a háta mögül.

Ekkor a hölgy odalépett a kínlódó anyához:

„Örökbe fogadta a gyerekeket? Nekem 9 van, higgye el, megértem.”

„Nevelőanya vagyok." – jött a válasz. „3 napja érkeztek. Ételt adtak nekünk, de a gyerekeknek ruhákra volt szükségük és még nem érkezett meg a pénz. Még új nekem az egész, ezt a gépet meg a jegyeket sem használtam még.

„Gyönyörű gyerekek, örülök, hogy van családjuk!” – mondta a hölgy, majd megmutatta a nőnek, hogyan kell használni a gépet.

Ezután az anyuka mindegyik gyerekre ráadta az új kabátjukat, majd elmentek.

A hölgy ekkor hátrafordult a gazdag párhoz, és kimondta, amit már nem tudott magában tartani:

„A gyerekek? Elvesztették a jogot, hogy a szüleikkel éljenek napokkal korábban és nincs senkijük, csak ez a nő! A ruháik? Valószínűleg az egyetlen ruhájuk, amijük van és ebben kellett elhagyniuk az otthonukat. Az a nő? Befogadott 3 gyereket a sajátjai mellé, ahol biztonságban élhetnek, nem kell fázniuk és éhezniük. Az ételjegyek? Két gyereket nevel, és még elvállalt másik hármat mégis miből fizesse ki? Nincs elég olyan ember, mint ő! És még ha az összes gyerek az övé lenne és „elfogyasztott” volna több apukát is, azok a gyerekek akkor sem érdemelnék meg, hogy fázzanak vagy éhezzenek szerintem!”