Méla blogja

Minden ami eszembe jut.

Személyes naplóm!

Nyílvánosság kizárása nélkül adom közre írásaimat!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nevelőszülő megalázása

2017 december 6, szerda

Mai mese!

 

Egyszer volt….. Állami gondoskodásba vett gyermek vér szerinti szülei a láthatások alkalmával nem igazán foglalkoztak csemetéjükkel. Anyuka nem tudott vele mit kezdeni, apuka rendszeresen elkésett és ittasan jelent meg. A gyermek sem értette mi folyik körülötte, mert nem játszottak vele, nem beszélgettek vele és igazán alig várták, hogy vége legyen a láthatásnak. Aztán egy pár hónapig nem is jöttek, valami fontosabb volt. A gyermek sem igazán értette hova tűntek a szülei, nevelőszülei semmit nem tudtak mondani, mert nem tudtak Ők sem semmit. Aztán egy szombati láthatáson megjelentek, ahol az apuka mata részegen akarta látogatni gyermekét, de a portás nem engedélyezte. Ekkor apuka agresszívvé vált, rugdalta a kaput, leköpte a portást, le@rvázta a nevelőszülőt és az ott dolgozó gyámot. Rendőrséget értesítve lett, akik kiérkezvén, megállapították, hogy semmi nem történt és még jegyzőkönyvet sem vettek fel. A gyermekvédelmi gyám kezdeményezte apuka láthatási jogának felfüggesztését a helyi Gyámhivatalban, ahol is meghallgatták a Nevelőszülőt, a Gyermekvédelmi gyámot, a családgondozó mentort, Nevelőszülő tanácsadót és az ügyintéző kikérte a rendőrség véleményét is az ügyről. A Nevelőszülő és a gyermekkel kapcsolatban álló szakemberek elmondták, hogy mi történt, hogy félnek apukától. A kisgyermek ezután a láthatás után napokig bepisilt, bekakilt, annyira megviselte az apuka viselkedése. A gyámhivatal kérte a rendőrség véleményét is, akik még jegyzőkönyvet sem vettek fel, hiszen szerintük nem történt semmi.

Summa summarum, e rendőrségi közlésre való hivatkozással a Gyámhivatal ügyintézője elutasította a gyermekvédelmi gyám kérését, minden marad a régiben. Ezek szerin a vér szerinti szülő bármit megtehet a gyermekét nevelő hivatalos emberekkel! A Gyámhivatal ügyintézője meg mossa kezeit, mert a rendőrség szerint nem történt semmi! Igaz, nem fojt vér, nem tört csont, csak fenyegetés és megalázás a többi gyermek előtt.

Köszönjük a Gyámhivatal hozzáállását, köszönjük a rendőrség viselkedését. Miért félnek rendőreink az állampolgároktól? Miért kell eltűrnie egy Nevelőszülőnek, vagy egyáltalán bárkinek aki állami gondoskodásban élő gyermekekkel foglalkozik, hogy seggrészeg emberek fenyegessék, megalázzák! Miért vannak rendőreink, ha nem tesznek semmit, mikor az állampolgárok vannak „veszély-ben? Köszönjük a hivatalos szervek hozzáállását! Köszönjük, hogy a Hatóság a helyzet magaslatán állt!

 

Nevelőszülőkről

2017 november 9, csütörtök

Nevelőszülők mindennapjai

 

Nincs a nevelőszülőknek érdekképviselete Magyarországon, ezért gondoltuk, hogy saját kezünkbe vesszük sorsunkat. Létrehoztunk egy Facebook csoportot, ahol megbeszélhetjük történéseinket, bennünket érintő minden olyat, ami segíti, vagy akadályozza munkánkat. Sok problémával küzdünk, kevés segítséggel. Nem csak az anyagiak, hanem szakmai segítségnyújtás hiánya, szakemberhiány, bürokrácia hátráltatja mindennapos „munkánkat”. Próbálunk felvetni kérdéseket, illetékes szervekhez, választ várva, bár egyelőre nagyon nehézkesen indul. Felteszünk érdemi kérdéseket Államtitkár asszonynak, bár ezidáig, még nem érkezett válasz. Nem akarunk reformokat, nem akarunk mást csak egy kis odafigyelést és azt, hogy hallják meg hangunkat még olyan magasan is, mint a minisztérium. Nagyon sok gyermeket nevelünk, akiknek szükségük van ránk, de segítség nélkül nem megy. Sok mindenre várnánk választ, ha valaki partner lenne és válaszolna feltett kérdéseinkre. Reménykedünk és dolgozunk, mert napról-napra nő azon gyermekek száma, akik gondoskodásra szorulnak és családra vágynak.

Hiszekegy

2017 szeptember 10, vasárnap

Hiszekegy

 

Hihetek egy Orbánban? Minden Magyar megnyomorítójában? Szennynek és mocsoknak megteremtőjében? Annak apjában és családjában, a Mi urunkban, aki fogantatott ördögtől, született csalásban és intrikákban, ki miatt szenved egy egész nemzet?

 

Hiszek egy Magyar népben, azok közösségében, annak a népnek erejében, annak feltámadásában. Hiszek magyarország örök létében!

Ámen

Változásra várok

2017 augusztus 22, kedd

Nem segítik a devizahiteleseket, konkrétan leszarják. arra sem méltatják a Magyart, hogy a parlamentbe elmenjenek! Butítják a Népet alibi focival és sajnos sokan be is veszik. Mészáros Lőrinc gyűjtögeti szorgalmasan a vagyonkát az Orbán családnak! Bankok sosem látott módon gazdagszanak. Mélyszegénység a Közép-Afrikai köztársaság szintjén. Kigyúrt drogos maffiavezér vállalkozhat és testőrökkel veheti körbe magát, mert halálos gázolásért ma Magyarországon jó ügyvéd segítségével, akár pénzbüntetéssel is megúszhatják. Retteg sok Magyar, mert megfélemlítik és terrorizálják. Kényszerítenek embereket, ha megtetszik a lakásuk vagy a vállalkozásuk, tulajdonuk „eladására”. Mi mindennek kell még történnie, hogy a NÉP felemelje a fejét és végre cselekedjen Vessünk már véget ennek a helyzetnek és tegyünk végre mást is, mint szidni a pocsék focit, takarítsuk ki innen azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak Velünk együtt tisztességesen élni! Ne engedjük, hogy maffia irányítson Bennünket, mert abból még nem származott jó sosem! Javaslom, lépjünk fel keményen a bűnözők ellen és tárgyalás nélkül zárjuk be Őket kőbányába! Luxus körülmények között élnek a börtönökben és folyamatosan feljelentik az államot a bánásmód miatt, aminek a kártérítése szintén a tisztességes embereknek kerül pénzébe! Olcsóbb a kényszermunka büntetés. Derítsük ki a felelősöket egészen kistelepülési szintig és statuáljunk példát ezen kártékony elemek kiiktatásával, akár vagyonelkobzásuk után száműzetéssel is! Tudom, középkori módszer, de amit Ők művelnek, az sem modern kori! Ébresztő!

Vers

2017 július 6, csütörtök

Kalányos István:

Anyám

Selymes arcát még most is látom én

Pedig eltávozott Ő már réges – rég

Még hangját is hallom, mely féltséggel volt tele

S mind a földkerekség, akkora volt a szíve

 

Anyám! Ha még élnél, tudom mindig fognád a kezem

Melyet mindig megtettél, ha nem találtam helyem

Ha élnél, most én is ezt tenném veled

Hogy megtaláld nyugalmad, immár felnőtt fiad mellett

 

Anyám!Ha még élnél, én mesélnék neked

Mert emlékszem hányszor ezt tetted velem

Ha nem tudtál enni adni, te mesélni kezdtél

Mert ezt kellett tenned, pedig te is éheztél

 

Anyám! Még emlékszem a fára, mely aranyalmát adott

A szerencse királyra, amely mindig szomorú volt

Hogy gyermekként mily boldogok voltunk

Hogy a mese vég a királlyal ettünk - ittunk

 

Anyám! Ha még élnél. talán minden más lenne

Talán a napfény is ragyogóbb lenne

Most, felnőttként nem sírnék érted

Anyám! Minden mesédért, áldjon meg az isten

Jövőnk a tét

2017 július 3, hétfő

Hogy nekem mi bajom az emberekkel? Abszolút, de semmi. Vagyis ez így nem igaz, mert úgy gondolom, hogy az embernél nagyobb állat nincs a földkerekségen. Az állat csak akkor bánt másokat, ha éhes, vagy ha a területét és a háremét védi. Na, igen és persze a kicsinyei védelmében sem gondolkodik, cselekszik. Az ember ezzel ellentétben, mindig csak a saját érdekeit nézi, gátlástalan, megvesztegethető és lélektelen. Tisztelet a kivételnek! Harcol ha igaza van és ha nincs. Kizsákmányol, mert Ő akar a felsőbb rangú lenni mindenáron. Állat módjára viselkedik és megszólja az állatokat. szereti a kutyákat, mert most ez a trendi. Leszar másokat, mert most ez a követendő. Tönkretesz mások által készített és tisztelt tárgyakat, mert attól Ő a nagyobb. Neveletlenül viselkedik, mert otthon is ezt látja. Az állatvilágban minden kölyök a szülőktől tanul. Vadászatot, túlélést, alapvető viselkedést, tiszteletet. A falka kitaszítja a nem oda valókat. Az emberek néha elgondolkodhatnának és kirekeszthetnék a beilleszkedni nem tudó, vagy nem akaró egyéneket. Mennyivel másabb lenne a világ, ha mind az alapvető állati normák szerint élne? Emberek százai rekesztődnének ki, mert nem érdemlik meg, hogy a többiek befogadják. Maffiák uralkodnak felettünk, korrupt kormány irányít bennünket, tanult emberek (ügyvédek, jogászok, közgazdászok) lopnak, csalnak, hazudnak, mert megtehetik. Káosz uralkodik egy 9 milliós országban, ahol úgy kellene élni, mint egy nagycsalád. Félelemben él a lakosság nagy része, mert akinek meg kéne védeni, az is már a sötét oldalt támogatja! Hol a vége? Mit kell még megérni? Mire neveljük a gyerekeinket?  Milyen jövőképünk van? Naponta halljuk, hogy nem jó az ami van, de senki nem akar tenni semmit, azért, hogy másképp legyen! Nézzen mindenki a környezetében élőkre és igenis tegyünk a rendbontók és a másokat kihasználó tolvajbanda ellen. Talán többen vagyunk, ha el merjük hinni, hogy másképp is lehet. Ne hagyjuk, hogy a nagy világégés után apáink által véres verejtékkel újjáépített országunk idegenek és gőgös, nemtörődöm, hatalomvágyó honfitársaink által tönkretett sivár föld legyen! Ne hagyjuk, hogy becsületes emberek ne merjenek kimenni emelt fővel az utcára! Ne hagyjuk, hogy gyermekeinknek ne legyen jövője!

Válasszunk, de kit!

2017 június 29, csütörtök

Közelednek a választások, szaporodnak az ígéretek! Sajnos ezen a bandán kívül jelenleg nincs egy elfogadható szervezet sem, aki ki tudna vinni minket a sárból! Minden választás előtt ígérgetnek, utána meg szétlopják az országot, nyomorba döntik a népet. Ilyen szemét politikusaink még nem voltak Magyarországon. Ennyire még nem tudták megvezetni et a kicsiny társadalmat. Mivel veszi mg az embereket ez a népnyúzó gazember. Kihasználja, hogy rengetegen kedvelik a focit, bár nem is értem miért?! Miért nem veszik észre egyesek, hogy mi folyik itt? Miért kell fiatalok tömkelegének elvándorolnia hazájából? Miért nem élhetik az idősebbek nyugodt életüket? Minden napra jut valami, amivel borzolják a kedélyeket! Meddig tűri még a Nép? Befolyásolják a választásokat külföldiekkel, mert már nincs igaz Magyar, aki rájuk szavazna. Aki meg rájuk szavaz, az ugyanolyan korrupt gazember! Kemény szavak ezek, de a Élet írja! Nyomorogni, szenvedni, sírni ennyi embert még nem láttam kicsiny Hazánkban. Miért? Miért éri meg ezeknek a tetveknek, hogy ilyet tesznek honfitársaikkal? Nekik sem lesz könnyebb a föld, de remélem, hamarabb kapnak szemfedelet, mint gondolnák. Nem hiszem, hogy bárki ejtene akár csak pár csepp könnyet is értük, hiszen az érdekbarátság bizonytalan. Köpönyegforgató, talpnyalók reményeim szerint elnyerik méltó büntetésüket. Nem akarok vérengzést, mert nem alacsonyodom le a szintjükre, de szeretnek végre egy olyan erőt Magyarországon, aki tisztességes és nem fél elszámoltatni az elődöket. Nem zsákmányolja ki és nem dönti nyomorba honfitársait! Megérem még? Megérjük egyáltalán, hogy mindent visszakap a Magyar, amit megvesztegethetők elvettek Tőlük? Megérem még, hogy a FIDESZ-hez közeli oligarchák gyermekei is megismerik a munkát, tisztességet és megbecsülést tanulnak, ahelyett, hogy hízva a Magyar nép adóforintjain, dőzsölnek Dubaiban, fogalmuk nincs a tisztességről és szeretetről, mert nem ezt látták és az ilyen családban a szeretet, csak a pénzről szól. Miniszterelnökünk kérkedik a nagy családjával, de nem látom a családján a szeretetet és megbecsülést, sem tiszteletet, csak a számítást és a vagyonhalmozást. Megtanulnak mindent, amit a tisztességtelenségről és a korrupcióról tudni kell, de nem tudják, mikor és hogyan kell viselkedni emberek között nem tudják mi illik és mi nem, csak a protokoll. Mi lesz, ha vége lesz? Én száműzném ezt a népséget messze Szibériába, hogy megtudják mi az, ha valaki szenved! Vagyonukat gondolkodás nélkül elkoboznám és egy szál öltözetben indítanám útba Őket, családostól, sleppestől együtt. Ámen!

Ne hagyjuk magunkat

2017 június 10, szombat

Gyűlölködés! Nem illik. Lehet embereket szeretni és nem szeretni, de mindenki egyformán indul az Életbe, csak a nevelés a kultúra a környezet és a társadalom formálják olyanná amilyen. Biztosan van olyan, hogy génekben hordoznak tehetséget, vagy másságot. Van olyan, hogy emberek úgy érzik, mindenen és mindenki felett állnak. Okokat kell keresni. Biztosan rosszul esik, ha olyanról hallunk, ami nem elfogadható, sőt durva és megalázó, de az okokat kellene kutatni és az uszítókat kellene kirekeszteni. Volt a életben pár diktátor, aki mindenhatónak képzelte magát, de az idő bebizonyította, hogy nem az. Most a 21. században már nem megengedhető szerintem, hogy valaki ilyen diktátor legyen. Ne manipuláljunk embereket, ne uszítsunk és ne tanítsuk gyerekeinket gyűlöletre, megvetésre. Ne kövessünk el olyan cselekményeket, amivel ártunk másoknak és a háborúkat ne civilekkel, pláne nem gyerekekkel és nőkkel kellene megvívjuk. Vívják meg a katonák és győzzön a jobb, de legyen értelme. Ne azért háborúzzunk, mert egy kényúr úgy kívánja. Ne azért fogadjunk be idegeneket, mert egy multimilliomos úgy kívánja, hanem érezzük át a sorsukat és utána döntsük el, méltó e arra, hogy szűkebb társadalmunk tagja lehessen. Ne manipuláljunk gyerekeket, azért, mert ők még nem értik mi folyik körülöttük, csak éhesek, fáznak és nem tudják magukat megvédeni! Figyeljünk Rájuk, mert csak így lehet ezt a mostanság egyre nagyobb méreteket öltő uszító gyűlöletkampányt megelőzni. Ne engedjük, hogy zombikat neveljenek gyerekeinkből. Ne engedjük, hogy az olyan ember, aki rádöbben arra, hogy tud embereket befolyásolni, teret hódíthasson, mert mindig a kisebb létszámú réteg jár pórul. Figyeljünk embertársainkra és vegyük észre, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogy elvárható lenne!

Közömbösek vagyunk

2017 június 6, kedd

Mérhetetlenné duzzadt az emberek iránti közömbösség. Baráti társaságok mennek el a süllyesztőbe, kollégák mennek el egymás mellett, néha csak egy köszönésre futja. Iskolákban osztálytársak nem igazán ismerik egymást, mert "nem az Én világom, ahogy Ők viselkednek"mondják. Miért? Miért lettünk ilyenek? Miért nem figyelünk a másikra és miért nem fordulunk másokhoz pár jó szóval? Emlékszem, valaha egy kórházi kórterem sorstársai beszélgettek egymással. Időtöltésként megbeszélték családjukat, munkájukat nyavalyáikat, orvosokat, nővéreket kritizáltak, vagy dícsértek! Beszélgettek. Manapság a betegek is csak fekszenek az ágyon szótlanul. Igen, lehet, hogy nem sok kedve van beszélgetni annak, akinek fáj, de régebben is fájt, mégis beszélgettek. Régebben a munkatársak sokszor barátok is voltak, Milyen jó is visszaemlékezni sok-sok év távlatából az együtt eltöltött munkás évekre! Osztálytársak találkozókat szerveztek pár évente, hogy megtudják mi történt volt társaikkal, tanáraikkal. Most sokszor arra sem emlékeznek, hogy ki is volt az osztálytársuk, pedig csak négy vagy öt év telt el a végzős ballagás óta. Annak idején, ha valaki betegség miatt kiesett a munkából, munkatársai beosztották, hogy ki mikor megy meglátogatni. Most sokszor észre sem veszik hiányát! Ha olyan állapotba kerül, hogy többet nem tud visszamenni abba a közösségbe, akkor pár hónap elteltével elfelejtik. Páran még emlegetik, néhányan fel is hívják érdeklődve, de aztán ezek az érdeklődések is ritkulnak, majd meg is szűnnek. Aztán már csak akkor hallunk felőle, ha valaki véletlenül összetalálkozik vele. Sorsok tűnnek el, pedig pont nekik lenne rá nagy szükségük, hogy érdeklődjenek felőlük, tartsák bennük a lelket, éreztessék, hogy annak ellenére, hogy már nem tud közöttük lenni, még fontos számukra. Ne korlátozódjon a megemlékezés egy- egy kötelezően megtartott évenkénti találkozóra, mert az olyan mesterkélt. Nézzük el, hogy az illető beteg és gondoljunk rá úgy, mintha hosszú szabadságra távozó kolléga lenne. Legyünk kicsit toleránsabbak és a Mi napunk is szebb lesz ezáltal. Ne éreztessük azt másokkal, hogy már nem olyan fotos számunkra, mert ez nem igaz, csak Nekünk lett más fontos. Ne így legyen. Próbáljunk meg embertársainknak örömet szerezni azáltal, hogy gondolunk rájuk és néha érdeklődünk is felőlük, mert a magyány nagyon beteggé tud tenni bárkit! Én tudom!

Csúszunk lefelé

2017 június 6, kedd

Internet szerte és a médiákban is terjed rohamosan a magyar szegénység. Gyerekek ezrei éheznek, családokat lakoltatnak ki pár rongyos tízezerért. Ma, amikor mindenkinek alap lenne a megélhetés, a jövedelemből való élet, gyerekeknek a napi minimum háromszori étkezés, a tisztálkodás, a meleg! Miről beszélek! Másik oldalon a celebek, akik milliókért teszik mindennap az ablakba a valaki által megírt történéseket. Érdemtelen emberek százai nézik le a tisztességes dolgozót, aki annyit sem keres, hogy rezsijét kifizesse, gyerekeit etesse, ruházhassa. Hova jutott a világ, vagyis országunk. Vegyük már észre, hogy percről-percre csúszunk lefelé. Vegyük már el az érdemtelenül megszerzett vagyonokban dőzsölőktől és adjuk oda a rászorulóknak. Számoljuk már fel a sorsukért semmit nem tevő, ingyenélő heréket! Fordítsunk több figyelmet azokra, akik szeretnének előbbre jutni, de minden erőfeszítés ellenére sem tudnak, mert első a rezsi, második a tartozás, nehogy fedél nélkül maradjon a család, utána az étel a gyerekeknek, ha jut, akkor még a szülőknek is, pedig dolgozik az apuka is és az anyuka is, csak jövedelmük összesen nem éri el a jó módúak óránkénti jövedelmét. Vegyük el tőlük, mutassuk meg, hogy Mi is tudunk gondolkodni és nem csak irányított bábok vagyunk. Kényszerítsük tisztességes munkára azokat az ügyeskedőket, akik évek óta szívják mások vérét és fennhangon hirdetik, hogy Ők a celebek! Híres embereknek titulálják magukat, amikor Én hírhedtnek mondanám Őket. Némelyiknek még a nézése sem jó! Meddig tűrjük még a nincstelenséget a nélkülözést, a kilátástalanságot és a nyomort! Olyan emberekről beszélek, akik 25 évvel ezelőtt bányákban görnyedtek, mert az volt a megélhetés. Tsz tagokról, akik etették az ország népét. Szakemberekről, akik a ma napig könyöradományt kapnak tisztességes bér helyett. Ugyanakkor volt tisztségviselők, vagy gyermekeik híznak mások könnyes verejtékkel megkeresett pénzén. Miért hagyja az ember ezt? Miért tűrjük, hogy a jövőnk, gyermekeink elsorvadva éljenek, vegetáljanak?!Milyen jövőt teremtenek azok, akik nyomorban nőnek fel? Ezt akarjuk? Erre tettük fel az életünket és szörnyülködve nézzük, hallgassuk azokat a riportokat és médiahíreket, melyek az ország elszegényedéséről és a felső réteg percenkénti gazdagodásáról szólnak?! Talán nem kellene!