Méla blogja

Minden ami eszembe jut.

Személyes naplóm!

Nyílvánosság kizárása nélkül adom közre írásaimat!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Gyermekek nevelése, jövőnk záloga

2018 április 20, péntek

Mit tettek? Miről tehetnek? Megérdemlik a boldog életet? Meg ám! Családok éve van és mégsem figyelünk a családokra eleget. Számtalan gyermek él utcákon, tereken! Családok hullanak szét, virágzik a megélhetési „gyerekgyártás”! Elhagyott, elhanyagolt gyermekek segítői kevés megbecsülést kapnak! Családok százai nélkülöznek, mert ilyen lett az élet ma Magyarországon és nem találunk segítőket, akik felkarolnák, felnevelnék az ilyen családba született gyermekeket! Hiába dolgozunk ezerrel azon, hogy legyen több Nevelőszülő és képzett szakemberek neveljék fel ezeket a gyermekeket! Társadalmi megítélés sokszor visszatartja azokat is, akik hajlandók lennének mások gyermekeit sajátjukként nevelni a családjukban! Anyagi elismertségről most nem beszélek, mert az szót sem érdemel! Olyannyira üres frázis, amit takar a Családok éve elnevezés, hogy már, aki meghallja, csak legyint! Kérek minden jóérzésű embert, családot, hogy jöjjön közénk és Nevelőszülőként segítse munkánkat! Vállalja fel ezeknek a gyerekeknek a nevelését, vér szerinti családba visszagondozásáig, vagy a sorsa jobbrafordulásáig, esetenként felnőtté válásig! Anyagi és erkölcsi megbecsülés kevés, de kompenzálja a csillogó gyerekszem a belőlük áradó szeretet és a hála! Tudat, hogy meg tudtunk menteni pár gyermeket a nyomorúságos élettől a bűnözővé válástól és tudtunk pár hasznos embert adni a társadalomnak! Várunk mindenkit, aki segíteni akar és tud, jelentkezzen Nevelőszülőnek! Cserébe tudunk biztosítani egy nagyon jól megszervezett hálózatot, ahol hozzáértő Nevelőszülők és háttértámogató szakemberek segítik a munkát és biztosítják a munka végzéséhez szükséges feltételeket! Rendszeres képzésekkel, folyamatos kapcsolattartással, családlátogatással segítik a Nevelőszülőket. Több fórumon lehet kérdezni, segítséget és tanácsot kérni! Tegyünk a jövőnkért felnőttként!

Hajléktalanság

2018 április 13, péntek

Napokban beszélgettem emberekkel, aki azzal töltik szabadidejüket, hogy hajléktalan gyermekeket istápolnak! Kivétel nélkül mindegyik azt mondta, hogy nem győzik a munkát. Ezekből a gyerekekből nagy valószínűséggel bűnöző lesz, mert nincs előttük más életkép. Akin tudnak, segítenek étellel, ruházattal, de ez édes kevés. Ezek a gyerekek nem tudnak játszani, rendesen kommunikálni sem. Trágár beszédjük utánozza a felnőtteket, akik gyakran kihasználják helyzetüket. Bevonják bűncselekményekbe, mondván, ők nem büntethetők, szüleik nem ismertek! Intézetekbe nem lehet kényszeríteni Őket, mert az első adandó alkalommal odébbállnak! Napi betevőjükért keményen kell küzdeniük! Fedél nincs a fejük felett és a család fogalma számukra ismeretlen! Sokukról a szociális rendszernek tudomása sincs! Akik felkutatják Őket és néha segítik, másnap már nem találják a fellelés helyszínén Őket! Több alkalommal bandákba verődve csatangolnak, némi élelem vagy pénz reményében követnek el kisebb-nagyobb cselekményeket! Az emberek többsége viszolyog Tőlük, ha találkoznak és nagyon kevés érez irántuk szánalmat, segíteni meg még annyi sem akar! Mindezek megdöbbentőek számomra és arra a kérdésemre, hogy mit lehetne tenni? Azt felelték, hogy több Nevelőcsalád kellene és olyan emberek akik ezeket a gyerekeket begyűjtenék és családoknál elhelyeznék, mert csak a hajléktalanok és a bűnözők számát szaporítják! Természetesen Nevelőszülő, vagy Nevelőcsalád csak akkor lesz több, ha belátja a Vezetés, hogy többet kell áldozni Rájuk és megbecsülés kell övezze Őket, nem a sanyargatás és a fenyegetés! Ezért nem vállalja senki ezt a tevékenységet, mert mindenhol csak a megalázottság és a hozzá nem értő szakmai háttér dominál! Amióta tudomásomra jutottak ezek a dolgok, azóta gondolkodom, hogy mit lehetne tenni, de semmi okosság nem jutott eszembe! Biztosan lenne megoldás és szerintem hamarosan tudni is fogom! Amit viszont feleslegesnek tartok ebben a rendszerben, azt mindenképpen meg fogom említeni, ha tárgyalóképes lesz a szakszervezet!

Választás után

2018 április 9, hétfő

Nem belenyugodni, csak beletörődni kell, hogy a többség ezt akarta! Vagy nem4 Mindegy is már, hiszen meg van a győztes és a 2/3 is. Most más dolgunk nincs, mint azon gondolkodni, hogy miként fogjuk túlélni az elkövetkező éveket. honnan tudunk olyan erős ellenzéket létrehozni, aki fel tudja és meri is vállalni az emberek többségének akaratát. Most nincs más akarat csak, ami tegnap történt. Lehet csalást kiáltani, de bizonyítani? Ha meg nem volt csalás, akkor ne keressünk okokat, mert nem látom értelmét. Törődjünk bele és készüljünk az elkövetkező választásokra. Hosszú ez a négy év, de egyszer minden rossznak vége kell legyen! Lehet Én már nem érem meg a változást, de bizakodó vagyok! Nem harcolok, mert nem vagyok a magyar ember ellensége, akik most megválasztották ismét a FIDESZ-t. Nem pocskondiázok, mert nem alacsonyodok le az Ő szintjükre. Nem félemlítek senkit, mert az is az Ő stílusuk. Kivárok és csendben teszem a dolgomat, mint minden más törvénytisztelő ember, még ha nem is értek az intézkedésekkel egyet. Várom a lehetőséget az elszámoltatásra és bízom abban, hogy akinek majd lesz módja elszámoltatni, az jól fog dönteni és azoknak fogja visszaadni a jogos jussát, akiktől most elvették! Megmentették az országot, mert nem engedik be a migránsokat, ezt elismerem. Azt viszont nem, hogy agymosást végeztek több millió állampolgárnál. Talán a most következő változások felnyitják a félreinformált emberek szemeit és rájönnek, hogy miként kellett volna szavazniuk. Ne politizáljunk, dolgozzunk! El fog jönni a Mi időnk! Türelem és egyetértés legyen a jelszó!

Választunk

2018 április 8, vasárnap

Mindegy? Nem! Nem mindegy, ki hogy gondolkodik, miként ítél és mit gondol másokról! Változás? Nem biztos, hogy jót hoz. Állandóság? Nem Nekünk való! Uralkodás? Miért és ki teheti meg? Lenézés! Kinek van hozzá joga? Választunk, mert van miből választani! Van miből? Vagy csak úgy gondoljuk, hogy ennek és itt vége kell legyen, még ha nincs is másik. Egyetértek! Utána mi lesz? mit válasszunk? Miért válasszunk? Változásért? Mi garantálja? Jobb életért? Ki garantálja? Választottunk már sokszor változásért vagy jobb élet reményében, de még mindig nem jött el! Legalábbis nem mindenkinek! Válasszunk, mert jogunk van hozzá! Válasszunk, mert változást akarunk. Válasszunk, mert így Mi is beleszólhatunk a jövőnkbe! Biztos, hogy jobb lesz a jövő? Biztos, hogy azok nyernek, akik úgy gondolkodnak, mint Én, Ha nem Mi nyerünk, akkor mit választottunk? Ellenzéket? Kell nekünk ellenzék? Olyan, aki értünk tenne valamit, de kisebbségben nehezen teheti meg?! Igen! Kell, mert, ha nincs ellenzék, akkor azt csinálnak Velünk, amit akarnak! Hogy így is? Nem hiszem. Az elmúlt pár évben másképp alakultak a dolgok, mint sokan képzelték, de azt is Mi akartuk, hiszen Mi juttattuk hatalomra azokat, akik mindezt véghez vitték. Választottunk akkor is és választunk most is. Válasszunk! Választhatunk mert reménykedünk és választunk, mert elegünk van! Választunk, mert a Jövő múlhat rajta! Választunk, mert más jövőt akarunk! Választunk, mert jövőnket most olyan kézbe szeretnénk tenni, aki értünk munkálkodik és értünk él. Jól választunk? Nem tudom, de választunk! Valóban nem sok a lehetőség, de választunk! Választunk, mert nem mindegy!

Nevelőszülő

2018 április 5, csütörtök

Ezt a történetet egy hölgy mesélte el, aki éppen a sorban állt egy bevásárlóközpontban, miközben előtte egy láthatóan szegény anyuka az 5 gyerekével, míg mögötte egy divatosan öltözött, gazdag házaspár.

A hölgy meghallotta a mögötte hangosan beszélő párt, amint az anyukát kritizálta. Addig fel sem tűnt neki, hogy az anyuka gyerekei nyilvánvalóan más-más apától valók, amíg erre fel nem hívták a figyelmét:

„Szerinted hány apukát evett már meg, hogy kapjon támogatást? Még rendesen felöltöztetni sem tudja azokat a gyerekeket. Csak várj, mindjárt előkapja az ételjegyeket is, amiket nekünk kell fizetni, hogy őt eltartsa a rendszer…”

Ekkor a hölgy látta, ahogy a nő különválasztja az olcsó ruhadarabokat az élelmiszerektől. Alaposabban is megnézte a gyerekeket. Kettőnek ugyan olyan hajszíne volt, mint a nőnek. Valóban elővette a jegyeket, és azzal próbált fizetni az élelemért, de nem tudta hogyan kell használni a jegyeket és befejezni a tranzakciót az önkiszolgáló gépen.

„Na, így megy el az adónk." - hallotta a háta mögül.

Ekkor a hölgy odalépett a kínlódó anyához:

„Örökbe fogadta a gyerekeket? Nekem 9 van, higgye el, megértem.”

„Nevelőanya vagyok." – jött a válasz. „3 napja érkeztek. Ételt adtak nekünk, de a gyerekeknek ruhákra volt szükségük és még nem érkezett meg a pénz. Még új nekem az egész, ezt a gépet meg a jegyeket sem használtam még.

„Gyönyörű gyerekek, örülök, hogy van családjuk!” – mondta a hölgy, majd megmutatta a nőnek, hogyan kell használni a gépet.

Ezután az anyuka mindegyik gyerekre ráadta az új kabátjukat, majd elmentek.

A hölgy ekkor hátrafordult a gazdag párhoz, és kimondta, amit már nem tudott magában tartani:

„A gyerekek? Elvesztették a jogot, hogy a szüleikkel éljenek napokkal korábban és nincs senkijük, csak ez a nő! A ruháik? Valószínűleg az egyetlen ruhájuk, amijük van és ebben kellett elhagyniuk az otthonukat. Az a nő? Befogadott 3 gyereket a sajátjai mellé, ahol biztonságban élhetnek, nem kell fázniuk és éhezniük. Az ételjegyek? Két gyereket nevel, és még elvállalt másik hármat mégis miből fizesse ki? Nincs elég olyan ember, mint ő! És még ha az összes gyerek az övé lenne és „elfogyasztott” volna több apukát is, azok a gyerekek akkor sem érdemelnék meg, hogy fázzanak vagy éhezzenek szerintem!”

 

Nevelőszülő

2018 április 5, csütörtök

Ezt a történetet egy hölgy mesélte el, aki éppen a sorban állt egy bevásárlóközpontban, miközben előtte egy láthatóan szegény anyuka az 5 gyerekével, míg mögötte egy divatosan öltözött, gazdag házaspár.

A hölgy meghallotta a mögötte hangosan beszélő párt, amint az anyukát kritizálta. Addig fel sem tűnt neki, hogy az anyuka gyerekei nyilvánvalóan más-más apától valók, amíg erre fel nem hívták a figyelmét:

„Szerinted hány apukát evett már meg, hogy kapjon támogatást? Még rendesen felöltöztetni sem tudja azokat a gyerekeket. Csak várj, mindjárt előkapja az ételjegyeket is, amiket nekünk kell fizetni, hogy őt eltartsa a rendszer…”

Ekkor a hölgy látta, ahogy a nő különválasztja az olcsó ruhadarabokat az élelmiszerektől. Alaposabban is megnézte a gyerekeket. Kettőnek ugyan olyan hajszíne volt, mint a nőnek. Valóban elővette a jegyeket, és azzal próbált fizetni az élelemért, de nem tudta hogyan kell használni a jegyeket és befejezni a tranzakciót az önkiszolgáló gépen.

„Na, így megy el az adónk." - hallotta a háta mögül.

Ekkor a hölgy odalépett a kínlódó anyához:

„Örökbe fogadta a gyerekeket? Nekem 9 van, higgye el, megértem.”

„Nevelőanya vagyok." – jött a válasz. „3 napja érkeztek. Ételt adtak nekünk, de a gyerekeknek ruhákra volt szükségük és még nem érkezett meg a pénz. Még új nekem az egész, ezt a gépet meg a jegyeket sem használtam még.

„Gyönyörű gyerekek, örülök, hogy van családjuk!” – mondta a hölgy, majd megmutatta a nőnek, hogyan kell használni a gépet.

Ezután az anyuka mindegyik gyerekre ráadta az új kabátjukat, majd elmentek.

A hölgy ekkor hátrafordult a gazdag párhoz, és kimondta, amit már nem tudott magában tartani:

„A gyerekek? Elvesztették a jogot, hogy a szüleikkel éljenek napokkal korábban és nincs senkijük, csak ez a nő! A ruháik? Valószínűleg az egyetlen ruhájuk, amijük van és ebben kellett elhagyniuk az otthonukat. Az a nő? Befogadott 3 gyereket a sajátjai mellé, ahol biztonságban élhetnek, nem kell fázniuk és éhezniük. Az ételjegyek? Két gyereket nevel, és még elvállalt másik hármat mégis miből fizesse ki? Nincs elég olyan ember, mint ő! És még ha az összes gyerek az övé lenne és „elfogyasztott” volna több apukát is, azok a gyerekek akkor sem érdemelnék meg, hogy fázzanak vagy éhezzenek szerintem!”

 

Erzsébet utalvány

2018 március 30, péntek

Annyi mindenki mondja a magáét a nyugdíjasok Erzsébet utalványával kapcsolatban, de nem tudják, hogy akinek igencsak csekély a nyugdíja, annak mit jelent ez a pár forint! Nem gondolom, hogy ezzel fogják befolyásolni a választópolgárokat. Meggyőződésem, hogy nagyon kevesen gondolják meg magukat ezért az összegért. Egyébként senki ne irigyelje azoktól, akik nyugdíjazásuk előtt 3 számjegyű összeget kerestek, nyugdíjazásuk után meg a nyugdíjuk még a felét sem éri el. Akkor is meg kell élni! Akkor még elkeserítőbb a dolog, ha valaki kényszernyugdíjas(rokkant), mert Ő belekényszerült abba, hogy abból az összegből kell megélni, amit juttattak neki. Sajnos ez van, ezt kell elfogadni egyelőre! Aztán reménykedünk a változásban! Sajnos van olyan réteg most is 21.század első negyedében, aki 200 azaz kettőszáz forint körüli órabérért dolgozik a nap 24 órájában és nem kap Erzsébet utalványt, 13 havi juttatást és még csak köszönömöt sem. Abban bízom, hogy az emberek megváltoztatják sorsukat és kialakul egy olyan rendszer, amely a munkát ismeri el és nem a tohonya és ingyenélő egyéneket támogatja! Családi pótlék és más egyéb juttatás összege nem változott tíz éve és senki nem is ígéri ennek a megváltoztatását. Ha a családi pótlékot emelik, akkor ki kell dolgozniuk az abból élők valamilyen formában történő megregulázását, amivel meg lehetne akadályozni a „gyerekgyárak” elszaporodását és végre azok kapnák meg a szociális juttatásokat, akik arra méltók!

Tanítók

2018 március 21, szerda

Volt valaha egy Tanító bácsim, akinek sokkal fontosabb volt a gyerek, mint a matek, vagy a kémia. Próbált mindenkit egyformán kedvelni és sosem hallottam a szájából, hogy „Te büdös kölyök”! Szerettük, mert közvetlen volt és az életre tanított Bennünket. Nagyon tudott tanítani és ennek köszönhető, hogy a 17 gyerekből 9 diplomás, ebből 3 doktor, a többi meg érettségizett és összesen 4 gyerek volt aki ”csak” szakmát szerzett. Úgy érzem a mai rohanó világunkban nincsenek ilyen Tanító bácsik és Nénik, vagy ha vannak is, igen kevesen. Most tananyagot tanítanak és sokszor nem is ismerik a diákokat név szerint. Persze ez most az elfogadott, ahogy annak idején a kötelező iskolai kerti munka és a tanítások utáni segítés az időseken. Direkt nem írom az összejövetelek nevét. Aki élt már akkor biztosan tudja. Persze sok féle indíttatásból lesz valaki pedagógus és biztosan Ő is úgy indul neki a pályának, hogy jó tanító, vagy tanár lesz, aztán Őt is bedarálja a nagyvilág íratlan törvénye. Kiveszett az a tanítói közösség, akik még annak idején megtanították az alapvető viselkedést, a másokkal szembeni tiszteletet és a családok összetartozásának fontosságát. Szidjuk a keleti kultúrát, de nézzük meg némely országban mennyire fontos a tisztelet és a tradíció, a családok szeretete és összetartozása. Más országokban többnapos ünnepek vannak, nálunk lassan a névnapokat és a születésnapokat is elfelejtjük, nem is beszélve az egyéb ünnepekről. Változunk, mert változtak azok, akik megtanították az alapvető értékeket számunkra. Folytassuk a változásokat egészen addig, míg vissza nem térünk az alapokhoz, ahol ismét lesz tisztelet és megbecsülés. Higgyük, hogy nem veszett ki a jó érzés Belőlünk, csak most más a fontosabb tanítóink számára. Próbáljunk meg több együttérzést mutatni mások irányába, hogy Mi is megkapjuk másoktól azt, ami kell egy békés, együttéléshez!

Nevelőszülő vagyok

2018 március 15, csütörtök

Nem várunk köszönetet
Nem azért dolgozunk
Tettünk önzetlen
Hogy értük vagyunk

Mit teszünk értük
Az belülről jön
Hogy tettünk beérjen
Magunkat kell adjuk

Szemeik csillogó nézése
Mindent jelent tőlük
Őszinte szeretetük a
Fizetségünk nekünk

Nem Ők a rosszak
Ők csak a Gyerekek
Hogy ide jutottak
Nem lehet a vétkük

Mindennél többet ér
Szeretetüket látva
Áldozatos munkánkat
Beérni általa

Nevelőszülő vagyok
Az év minden napján
Nevelem, gondozom 
A rám bízott árvát

Gondozom és nevelem
Mert ezt választottam
Ez a hivatásom, életem
Mert Én ezt választottam

by Berek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nőnapra

2018 március 8, csütörtök

Feleség, Anya, Nagyanya

 

Fiatal, csinos lány és legény aki még nem gondolkodik a családalapításon, de tudják annak is eljön az ideje egyszer, nem is olyan sokára! Szerelmesek lesznek, megházasodnak és boldogan élnek! Gyűjtögetnek, gyarapodnak, aztán jöhet a gyermek. Persze nem ilyen simán, mint ahogy leírom, de a lényeg ez. Gyermekáldásig el telhet pár év, hiszen nullára nem lehet alapozni. Tanulás, jó munkahely, gyűjtögetés és mindezek mellett még a fiatalok életélvezete, hogy később ne bánjunk meg semmit! Lakás, megfelelő egzisztencia, utána jöhet a családtervezés. Mindezek persze nem mennek zökkenőmentesen, vitákkal teletűzdelve telnek a tervezés alatti évek. Persze a szerelem mindent legyőz, mindig győz a józan ész és a veszekedés, vita utáni édes kibékülés. Aztán másnap jön ismét a mókuskerék. Ezután jön a gyermek, vagy gyermekek. Szép család, kiegyensúlyozott élet, jól nevelt gyermekek és boldog szülők. Aztán a viták a gyerekek miatt! Sosincs egyetértés, mert miért is lenne. Te engedékenyebb vagy, én miért nem engedhetem meg ugyanazt! Miért mindig azt csinálhatják, amit Te jónak látsz? Miért nem maradhat tovább büntetésben? Stb. Persze, ezek megszokott dolgok azoknak, akik már régóta együtt élnek és együtt nevelik gyermekeiket. Aztán telnek az évek, gyerekek felnőnek és észre sem veszik, hogy elmúlt a fiatalság, vége a munkás hétköznapoknak, lassan az unokákra kell gondolni! Mindezt együtt, szeretetben. Együtt boldogan és örömökkel telve, hálát adva Istennek, hogy mindezt együtt vihették véghez. Problémáik ellenére együtt léptek a nyugdíjasok társaságába. Együtt örülnek a mindennapoknak, gyerekeknek, unokáknak és már egyre ritkábban fordulnak elő viták, mert már mindent megbeszéltek, nincs már min vitázni. Elismerik, hogy a családot a férfi tartotta el, de a Nő tartotta össze, mert minden normális családban így működik. Szükség van mindkettőre és a nők erőn felüli munkáját ismerjük el a Nőnapon, hiszen a férfi több mindent kell kibírjon, de a Nő az aki, ha kell gyengéd, ha kell szigorú és megbocsátó! Ő az aki szép szavakkal terelgeti a családot és Ő az, aki a legkisebb rezdülést is megérzi, legyen bárhol! Ő az, aki ápol és ha kell feláldozza Önmagát! Gondoskodik a szeretteiről és fáradtságot nem mutat, ha Róluk van szó. Így szép és teljes az élet! Becsüljük meg egymást és ne feledkezzünk meg a Nőkről akik nélkül Mi nem lennénk! Isten áldja Őket, a Nőket!